„Néha a médiához kell fordulnunk” – ezért tesz kemény kijelentéseket a játékosairól a legőszintébb magyar sportvezető

200 millió forintos támogatásról mondtak le, hogy nyerjenek 600-at.

A Vasas ugyan nyert a Békéscsaba ellen és ismét feljutó helyen van az NB II-ben, de nincs kezében a saját sorsa, többek között a nagy rivális Honvédnak is szurkolnia kell a Kazincbarcika ellen. A vasárnapi mérkőzés előtt angyalföldi drukkerekkel beszélgettünk.
Vasas–Békéscsaba a labdarúgó NB II-ben: az egyik a feljutásért, a másik a bennmaradásért harcol. Országos egyes alapvetően, és végül a meccs képe és a végeredmény (3–1) is ezt igazolta. Ennek ellenére láttunk azért ízelítőt abból, miért nem lehet felhőtlen az angyalföldiek öröme: a fővárosiak egygólos előnynél többször is ráijesztettek a szurkolóikra, például, amikor
Kiss Ágoston kapus elcsúszott egy hazaadásnál, és csak a keresztléc mentette meg a kapott góltól.
Ennek ellenére már nem a Vasas kezében van a sorsa, mert bár ezzel a sikerrel fellépett a második, még feljutó helyre, a Kazincbarcika hétfőn visszaelőzheti, ha csak egy pontot is szerez a Honvéd vendégeként. A feljutás tehát még összejöhet, az esély megvan rá, de ehhez a Barcikának is botlania kell, miközben Pintér Attila együttesének előbb Szegeden, majd a záró fordulóban, hazai pályán a Honvéd ellen lesz muszáj nyernie.
Miközben a Vasas már a második idényét tapossa a másodosztályban – és egyébként is az elmúlt fél évtizedben csak egyetlen évadot töltött az NB I-ben (ahonnan tökutolsóként esett ki) –, addig a Kisvárda egyetlen esztendő leforgása alatt visszajutott az élvonalba. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, az angyalföldi szurkolók szerint miért nem képes ugyanerre szeretett csapatuk.
Ezt is ajánljuk a témában
200 millió forintos támogatásról mondtak le, hogy nyerjenek 600-at.
Az Illovszky Rudolf Stadion sajtólelátóval szembeni oldalán van egy felirat:
Vasas-szív nélkül nincs igazi Vasas-futball.
A mondás nem mástól származik, mint a létesítmény legendás névadójától. Talán ez lenne a probléma? Van egyáltalán Vasas-szív a jelenlegi játékosokban?
„Dehogy van!” – vágta rá egy szurkoló, majd kis gondolkodás után így folytatta:
Tegyük azért hozzá, hogy a modern futballban már nem létezik a klubhűség, néhány ritka kivételtől eltekintve mindenhol zsoldosok vannak. Ez a mai foci, ez nem is zavarja a szurkolót addig, amíg nyer a csapata. De nálunk az a baj, hogy sok zsoldért keveset mutatnak a játékosok…
De vajon kinek a hibája, hogy ilyen labdarúgók alkotják a keretet?
„Az NB II-ben nekünk van az egyik legnagyobb költségvetésünk, mégis egyedül Tóth Milánban érzem azt, hogy NB I-es szinten lenne” – mondja egy másik szimpatizáns. „Nagy Miklós ebben vastagon benne van, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy meg van kötve a keze.
Akkor kellett volna okosabban igazolni, amikor még volt pénz játékosokra – most már csak a szabadon igazolható magyarok jöhetnek szóba.
Pintér Attila vezetőedző felelősségére is rákérdeztünk.
„Hogy az ő hibája lenne a gyenge játék és az eredménytelenség? Talán inkább a közegé. Az utóbbi öt évben egyetlen vezetőedző irányítása alatt sem játszottunk jó focit. A másik: a nálunk gyengén teljesítő játékosok máshol azonnal kivirágoznak, miközben fordítva nincs így – aki idejön, meg sem közelíti azt a formát, amit máshol mutatott.”
Szurkolótársa a játékoskeret minőségében látja a probléma okát:
„Szerintem az aktuális keret már évek óta nem alkalmas semmilyen futballra: sem labdatartásra, sem a kontrajátékra stabil védekezésből, sem pedig a letámadásra. Sebesség, dinamika, kreativitás és labdabiztosság – csak ennyi hiányzik a játékunkból, így
marad a lassú, kiszámítható passzolgatás és az esetleges támadójáték.
Másik társuk egyáltalán nem lepődne meg azon, ha idén is az NB II-ben ragadnának.
De amelyik csapat ennyi meccslabdát elszúr, nem is érdemel többet a másodosztálynál.
Ezekre a beszélgetésekre tehát még a Békéscsaba elleni meccs előtt került sor, a 3–1-es győzelem után talán már kicsit pozitívabban látták a sorsukat a szurkolók. Azért az is látszott, hogy sokan feladták már, alig 1342-en váltottak jegyet a mérkőzésre, és a csapatok kivonulása közben a hangszórókból szóló zenét leszámítva síri csend honolt a stadionban.
A 7. percben aztán rákezdtek az ultrák, akik aztán abba sem hagyták a lefújásig. A csapatukat bátorították, nem szidták még egygólos hátrányban sem. Az viszont egyértelműen látszott (hallatszott), hogy nagyon vágynak az élvonalra, hiszen
nem az aktuális ellenfelet vagy az NB II-es riválisokat pécézték ki maguknak, hanem a Ferencvárost, a Debrecent és a Fehérvárt – na meg persze a másik városi ellenfelet, a Honvédot.
„Szar a Kispest” – hangzott el többek közt, de talán most bíznak abban, hogy ez mégsem igaz, hiszen a Budapest Honvéd hétfő esti győzelmével maradnának a feljutást érő második helyen. Aztán az utolsó fordulóban éppen a Vasas–Honvédon dőlhet el a feljutás…
A korábban már emlegettet és videón is megmutatott jelenet – amikor az angyalföldiek kapusa elcsúszott egygólos előnynél negyedórával a meccs vége előtt – a sajtótájékoztatón is előkerült: a békéscsabaiak edzője ugyanakkor mégsem öntötte szavakba gondolatait ezzel kapcsolatban, miután játékosa végül a keresztlécet lőtte telibe, mert ha megtette volna, az
nem tűrné a nyomdafestéket.
Pintér Attila viszont elismerte, hogy „meleg lett kicsit a vége.”
„De a sors igazságtalansága lett volna, ha nem nyerünk. Sajnos ezek a hibák benne vannak a játékban, de jól reagálta le a csapat, a többiek egyből mentek segíteni. Kaphattunk volna belőle gólt, de akkor is nyertünk volna, hiszen rárúgtuk a harmadikat” – mondta mosolyogva az egykori szövetségi kapitány.
A következő kérdésen azonban már nem mosolygott, amikor egy újságíró felvetette neki, hogy a következő fordulóban Szegedre látogatnak, és mostanában nem igazán megy nekik idegenben, az elmúlt 3 bajnokijukat egyaránt elveszítették vendégként.
„De arról senki nem beszél, hogyan kaptunk ki ezeken a meccseken. Tatabányán nem kaptunk meg egy jogos tizenegyest, a Szentlőrinc első gólja lesről született.
Pedig ami neked jár, az nekem is jár!
Idegenben sokszor nem kapjuk meg azt, ami járna nekünk. Nem szeretném erre fogni, de a csapat hiába dolgozik meg az eredményért, ha nem kapjuk meg azokat az ítéleteket, amik járnának nekünk.”
A Vasas tehát fellépett a második, továbbjutó helyre a tabellán, de éppen ugyanannyi pontja van, mint a hétfő este a Honvédnál vendégeskedő Kazincbarcikának.
Fotó: Vasas FC